Múló divathóbort, vagy a feminizmus eredménye?

Emlékszem még a régi szép időkre, amikor a munkahelyem nem a nappalimban volt, hanem (legalábbis a belvárosi lakástól számítva) a világ végén, Óbudán. A napi 100-120 perc tömegközlekedés, és a jelentős gyaloglás sem akadályozott abban, hogy rendszeresen magassarkúban járjak dolgozni. Ha pedig jött egy különleges alkalom, elővettem az extra magas tűsarkút, és akkor is hősiesen végigcsináltam bennük egy estét, ha 15 percenként az ájulás környékezett a fájdalomtól, és hazafelé már a taxiban levettem a gyilkos topánt.

Ehhez képest az idei nyarat egy Birkenstock papucsban élem, és a “különleges alkalmakra” szánt cipőim többsége egy-egy különleges sneaker. A változás persze nem egyik napról a másikra történt, és időnként még most is előveszek egy 5-6 centis sarkú szandált vagy bokacsizmát, de soha nem érzem kötelezőnek. Inkább akkor hordom, ha úrilányi kedvem úgy tartja.

Igazi műalkotásnak is beillenek, nem csoda, hogy odáig lehet lenni értük

Nyilván nem csak a stílusom fejlődése járult hozzá ehhez a változáshoz, hanem az a tény is, hogy minden szezonban óriási divattá válik egy lapos fazon: legyen szó maszkulin Oxfordokról, cuki balerinákról, nem is beszélve a kultikus divat sneakerekig.

A divat mindig is ilyen volt: az egyik extrémtől a másikig haladunk pár szezon alatt, aztán vissza. Viszont a lapos cipők térnyerése már jóval régebb óta megfigyelhető, és az őszi trendeket elnézve most sem szorulnak majd vissza. Persze vannak kísérletek, és ez jó is, de már miénk a döntési lehetőség, hogy bevállaljuk a magassággal járó következményeket vagy sem.

Régen szinte kötelező volt

Manapság egyre kevesebb cég követeli meg a női munkavállalóitól, hogy magassarkút viseljenek az irodában, és egyre több esküvőn maga a menyasszony is laposban van, legalábbis az este nagyobb részében. A legnagyobb divatikonok is megteszik, ahogy akár egy vörös szőnyeges eseményen is laposban, sőt sneakerben jelennek meg.

Kristen Stewart már 2009-ben Converse-ben taposta a red carpetet, Inés de la Fressange maradt az elegáns, de sarokmentes vonalon 2014-ben a Cannes-i Filmfesztiválon, Serena Williams pedig az idei MET Gálán menőzött sárga Nike-ban

Egy kis feminizmus itt is befigyel

A divat szempontok mellett a magas sarokról már kislány korunkban megtanuljuk, hogy szexi, nyújtja a lábat, emeli a popsit, kidobja a cicit – közelebb visz bennünket az általánosan elfogadott ideális külsőhöz. Aztán a 20-as éveinkben munkába állunk, és megtanuljuk, hogy egy magassarkútól professzionálisabbak, erősebbek, tekintélyt parancsolóak leszünk.

Vagy mégsem?

Bármilyen ügyesek is vagyunk, bármennyire komfortosan érezzük magunkat egy magassarkúban, a valóságban az a plusz 10 centi lassabbá, némileg ügyetlenebbé tesz. Az esetleges fájdalomról nem is beszélve. Ha a fűzőt ledobtuk (legalábbis erősen opcionálissá vált – helló, hasbehúzó bugyi…), a következő lépés a tűsaroktól való megszabadulás?

Szélsőségek helyett mindig van arany középút

Nem állítom, hogy a magassarkúnak teljesen befellegzett. De a jó hír az, hogy a viselésével kapcsolatos elvárások, társadalmi nyomás eltűnőben van. Ha éppen úgy érezzük, hogy szebbek, erősebbek, vagy épp magabiztosabbak vagyunk tőle, számos szuper lehetőség közül választhatunk, ha pedig jól megvagyunk nélküle, szükségtelen erőltetni.

A divatcégek ontják magukból az extrém, és pillanatok alatt kultikussá váló sneakereket - például az itt látható Louis Vuitton Archlight-ot vagy a Balenciaga Triple S-ét

A tűsarok beállt abba a sorba, ahol a fűző, a smink, vagy épp a gyantázás van: mindenki maga döntheti el, hogy él a lehetőséggel vagy sem.