A Szigetre menni kell. Nincs mese, fesztiválozni óriási élmény, csudijó Sziget-feeling, néha még a koncertek is érdekelnek, meg hát ilyenkor úgyis az összes span ott van. Kivéve idén, mert most offoltam, és ez váratlanul kellemes tapasztalat.
Idén inkább a SUP
FOMO vagy JOMO?
Bár manapság már a JOMO, vagyis a Joy Of Missing Out a menőbb, de szerintem még mindig túl ritkán gyakoroljuk. Egy-egy otthon elsunnyogott, a Netflix bűvöletében töltött szombat este kivételével mindenhol ott kell lenni, ahol a “többiek” ott vannak. És persze posztolni, mert anélkül mit sem ér az egész.
Én egyedül a Szilvesztert szoktam kihagyni, azt viszont vallásos elköteleződéssel minden évben ignorálom. Utálom a bulizási kultúra nélküli, évente egyszer, de akkor persze nagyon szórakozni vágyó népeket, akik elözönlik a várost, a taxitársaságok reménytelen csörgetését (mert fel nem veszik a telefont, semmi pénzért), és mindennek folyományaként az új év másnapos, hulla fáradt indítását.
Idén legyen más!
Az utóbbi években 1-2 napot mindig a Szigeten töltöttem, és nem tagadom, elég király volt. Megnéztem az adott fesztivál legjobban hype-olt koncertjeit, bejártam a szokásos helyszíneket, megcsináltam a “kötelező” fotókat és nem bántam meg egyszer sem. Rengeteg sírva röhögős poén, fergetegparty és minden jó kapcsolódik ezekhez a napokhoz. Külön köszönet a közösségi média oldalaknak, ahol rendszeresen emlékeztetnek is rá, hogy mi volt éppen 1, 2 vagy akárhány éve az adott napon.
Idén azonban valahogy nem éreztem a kérdést…
Nem volt kedvem az outfiten agyalni, ami kellően menő, de azért elég kényelmes ahhoz, hogy fél napot kibírjak benne a délutáni tűző naptól a hajnali hazaindulásig, kellően praktikus ahhoz, hogy őrült módjára táncoljak, de a béna vécékben is úgy pisilhessek benne, hogy nem ér hozzá semmihez. Így skippeltem azt is, hogy olyan táskát találjak, ami nem bőrönd méretű, de az esőkabáttól a kézfertőtlenítőn át, a napszemüveg tokig minden belefér.
View this post on Instagram
Sziget, 2018.
Az anyagi rész sem elhanyagolható… maga a belépő még nagyjából koncertjegy árban van, és egy jó koncertért bármikor szívesen kifizetem ezt az összeget. De az oda-vissza közlekedés, a helyszínen kaja-pia vásárlás és a többi összeadódik, és egy adriai hosszú hétvégével azonos végösszeget tud produkálni.
Na igen, és a koncert-élmény… a Szigeten nincs ilyen. Vagy elviselhetetlen a tömeg, vagy nem hallani semmit. Nyilván ez műfaji sajátosság, és az ember ne fesztiválozni menjen, ha a magas minőségű zenei élményre vágyik, azt majd egy arra kitalált rendezvényen fogja megtalálni.
View this post on Instagram
Bár nem Sziget, ez a videó az egyik kedvenc fesztiválélményem, Open'er 2016.
Long story short: Sziget nélkül az élet
Szóval számomra az idei Sziget érdeklődés hiányában elmaradt, helyette egy kis vidéki kiruccanás következett. Így is elég megnyitnom az Instát, hogy a sztorikból lássam, ki mit vett fel, kivel volt, merre járt és melyik cég milyen szuper programot vagy installációt eszelt ki.
View this post on Instagra
Jó nézni a kontentet, bár néha már sok. Ilyenkor nincs más hátra, mint irány a tó. Remélem, a hét végére megtanulok felállni a SUP-on...
Kockáztattam, hiszen rájöhettem volna menet közben, hogy hiányzik a feeling, de szerencsére nem ez történt. Inkább egy kis pihenőről van szó, ami után jövőre újult erővel vághatok neki fesztiválozásnak, vagy éppen dönthetek úgy, hogy megismétlem az idei lazulást.
