Ha bőrápolásról van szó, manapság divat a természeteset választani – ami sok esetben nagyszerű döntés, de nem biztos, hogy a fényvédelemre is igaz. A csomagolásokon sokféle kifejezéssel találkozunk, de az összetevők lesznek igazán segítségünkre, hogy a nekünk legmegfelelőbbet válasszuk.
Természetes? Fizikai? Ásványi? Kémiai? Eljutottunk oda, hogy már a fényvédelemnél sem elég azt nézni, hogy mekkora az SPF. Kismillió opció közül választhatunk, így nem árt tájékozódni, hogy mit is jelentenek ezek az ijesztő, vagy éppen hangzatos (kinek melyik szimpatikus) kifejezések.
A jó öreg fizikai fényvédők
A fizikai fényvédők olyan aktív ásványi összetevőket tartalmaznak, melyek nem szívódnak be a bőrbe, hanem megülnek a tetején, és szinte tükörként verik vissza a káros sugarakat. Ebben a titánium-dioxid vagy a cink-oxid a fő fegyverük.
Mivel ezek az anyagok a bőr felszínén maradnak, könnyű őket leizzadni, vagy egy kiadós pancsolás után lemosni magunkról, ráadásul jellegzetes fehér réteget képeznek a bőrön.
Barátunk a nanotechnológia?
A túl nagy méretű molekulák problémájának megoldására jön képbe a nanotechnológia a fényvédők esetében, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a titán és cink oxidot nanomolekulákká alakítják, így téve könnyedebbé a fizikai fényvédő textúráját. Arra, hogy a nanomolekulák mennyire képesek bejutni a szervezetbe, és ott okozhatnak-e bármi problémát, egyelőre nincs bizonyíték, de fontos megjegyezni, hogy annyira új technológiáról beszélünk, hogy hosszabb távú kutatások még nem történtek a témában.
A fizikai fényvédők előnye, hogy kevésbé tömítik el a bőr pórusait, így akinél könnyen alakulnak ki mitesszerek vagy pattanások, az jobban fogja kedvelni ezeket a termékeket. Érzékeny bőrűeknek a cink-oxidos megoldások lesznek a szimpatikusak a titánium-dioxiddal szemben, ugyanis ez a vegyület nem irritálja az arra hajlamos bőrt.
Kémiai fényvédők: a modernebb megoldás
A fizikai megoldásokkal szemben a kémiai fényvédők beszívódnak a bőr rétegeibe, majd működési mechanizmusuk során magukba szívják a sugarakat. Olyan anyagokat (avobenzone, octinoxate, octisalate) tartalmaznak, amelyek kémiai reakcióba lépnek, és az UV sugarakat hővé alakítják, majd kiengedik a keletkezett hőt.
Az ilyen fényvédők sokkal könnyebb formulával rendelkeznek, így könnyebben eloszlathatjuk őket a bőrön, ráadásul ezekhez könnyebb további bőrápoló hatóanyagokat, például peptideket és enzimeket adni. Az árnyoldal a fentiekből következik: könnyen okozhat irritációt és napozás előtt 20 perccel érdemes felvinni, hogy legyen ideje kellően beszívódni a bőrbe. Ha a bőrünk hajlamos az aknéra, rosaceára vagy hasonlóra, a kémiai fényvédők felejtősek.
Menj biztosra!
Oké, mindkét megoldás komoly előnyökkel és hátrányokkal is bír, hogyan legyünk így okosak? Nos, ha biztosra akarunk menni, és a bőrünk sem ellenkezik, akkor érdemes olyan fényvédőt választani, ami fizikai és kémiai hatóanyagokkal is rendelkezik. Nyert ügyünk van, ha az összetevők közt szerepel a cink-oxid, az actinoxate és az actisalate.
A rengeteg pro és kontra érv mellett nem szabad megfeledkeznünk a legfontosabb szempontokról: mindegy, milyen fényvédőt használunk, a lényeg, hogy ésszel napozzunk. Mindegy, hogy milyen elven működik a fényvédő, az első lépés, hogy ne felejtsük el használni, és rendszeresen újra kenni.
Nem tudod, hogy milyen fürdőruha áll jól? Szívesen megmondjuk.
Brutál szókimondó tippek fürdőruha választáshoz
Alma, körte, banán, homokóra, fordított trapéz - fel sem tudjuk sorolni, hányféle indokolatlan kategóriákba sorolják a női alakot. Különösen bosszantó ez fürdőruha vásárlás közben, amikor a próbafülke fényei oda is narancsbőrt kamuznak, ahol sosem volt, és minden próbálással töltött perccel csökken...
