Pár óra alatt körbeszaladta a világ hírportáljait, és persze velük együtt a közösségi médiát is a drámai fotó: a Vogue főszerkesztője, Anna Wintour egy tréningnadrágnak látszó valamiben és csíkos pulcsiban ül egy íróasztalnál. Quelle horreur!
Nem világos, hogy miért nem kopik le szegény Annáról az “Ördög Pradát visel” bélyeg, mikor már ezer éve mindent megtesz azért, hogy kijöjjön a szívtelen jégkirálynő szerepből. Mókás YouTube videókban szerepel, teniszmeccsekre jár Federer-drukkerként, és aranyosan csacsog az angol királynővel a divathéten…
Most mégis mindenki azon pörög, hogy macinaciban fotózták.
Kedves emberek! Nem az lenne sokkal aggasztóbb, ha a karantén valahányadik napján Ms Wintour még mindig a szokásos Oscar de la Renta ruhában és óriási nyakékkel üldögélne az íróasztala mögött? Nem kezdenénk egy emberként aggódni az elmeállapotáért?
Nem mellesleg arról a főszerkesztőről beszélünk, aki karrierje első Vogue címlapjára Guess farmernadrágot pakolt. Nem nagyestélyit. Aztán azt is bevezette, hogy modellek helyett színésznők kerültek a borítóra. Csókolom, a néni nem vaskalapos őskövület. Pont azért maradhatott ennyi éven keresztül a világ leghíresebb divatmagazinjának a vezére, mert képes haladni a korral. Akár piros trenyóban is.
Anna Wintour első Vogue címlapja, 1988. november
Még mindig meg vagyunk lepődve?
Hát persze, hogy meg, mert nem szívesen szakítunk a fejünkben olyan jól rendszerezett címkékkel és fiókokkal. Ő a félelmetes divatdiktátor, a jégkirálynő, a tűsarkas Sztálin… Aki nagyon jól kalkulált ezzel, amikor egy tréningnadrágos fotóval gondoskodott róla, hogy a #VogueGlobalConversations névre hallgató eseménye minél nagyobb visszhangot kapjon.
