Még csak tanuljuk a karantén nyelvét, de kommunikációs szakemberként már most körvonalazódik néhány alapvető szempont, amit érdemes betartani, ha billentyűzetet ragadunk – és lássuk be, a home office miatt akár még gyakrabban is, mint korábban.

A PR és marketing szakmában most felértékelődött a levelezés. Az, amit korábban egy gyors telefonnal, vagy akár egy kellemes kávézással (azok a régi szép idők…!) el lehetett intézni, most hosszabb-rövidebb e-mailekben jut el a célszemélyhez. Mert ugye nem zavarnám a kolleginát telefonálgatással, hiszen lehet, hogy van éppen fontosabb dolga a gyereknevelés és egyéb vonalon, mint hogy megtárgyaljuk, melyik színű rúzs lesz nyerő a következő szezonban. Majd elolvassa a mailt, amikor alkalmas neki. Azt a mailt, amit nem a jól begyakorolt, gépies fordulatokból dobunk össze, hanem az aktuális helyzethez alkalmazkodva írunk meg.

Már nem úgy fontos

Az utóbbi pár hónapban sokan átértékelték a prioritásokat. Mára banális problémának tűnik, hogy milyen fazonú szoknyát kellene venni, vagy hogy melyik arckrém a leghatásosabb. Pedig ezek is fontos kérdések (nem sorrendben)

• mert van, akinek a jó közérzethez hozzá tartozik az, hogy csinosnak érzi magát;
• mert a biznisz nem állt (állhat) még le teljesen;
• mert az olvasók keresik a szórakoztató tartalmakat, amik könnyíthetnek a nyomasztó és bizonytalan mindennapokon.

Persze vannak fontosabb kérdések, méghozzá jó sok. Meg kell találni egy személyre, márkára és médiumra szabott egyensúlyt a két oldal között, és aszerint folytatni akár biznisz, akár tartalmi oldalon.

Szia, remélem, jól vagy!

Az e-mailek többsége eddig is így kezdődött. De most itt az ideje, hogy komolyabban vegyük egy picit ezt a kérdést. Nem, lehet, hogy éppen nem vagyok jól. Lehet, hogy csak pillanatnyi pánik, de az is lehet, hogy egy mély gödör mélyén talált az e-mailed. De az is benne van a pakliban, hogy éppen remekül vagyok, mert tétlen napok után ma végre rendesen lenyomtam az otthoni jógát, vagy kitakarítottam a fürdőszobát.

A kialakult helyzetre való tekintettel

Annyiszor találkozom nap mint nap a „kialakult helyzet” kifejezéssel, hogy már akaratlanul is befeszülök tőle. Miért nem nevezzük a nevükön a dolgokat? Attól még, hogy ködös általánosítással próbáljuk hárítani a problémát, nem fog megszűnni.

Nem, nem a kialakult helyzet miatt nem szeretnék indokolatlanul túlárazott terméket ajánlani az olvasóimnak, hanem azért, mert sokan elvesztették az állásukat, bizonytalan a jövedelmük, vagy éppen holnaptól kerülhetnek bajba. Nincs baj a drága cuccokkal, és szuper, ha valakit boldoggá tesz egy ilyen holmi megvásárlása, csak kezeljük a helyén. Én azt tapasztaltam, hogy sokkal nyíltabb, szókimondóbb e-mailek röpködnek mostanában, és ez jó irány.

Nincs olyan, hogy mindenki

Illetve egyetlen esetben mégis. Mindenki másképp éli meg a koronavírus fenyegetését, és annak gazdasági, társadalmi hatásait.

Vannak, akik most találták meg a megfelelő időpontot, hogy tökéletes kockás hasat gyúrjanak maguknak. Vannak, akik meg a pizzatésztát gyúrják, és a kockás hasat már elengedték. Olyanok is vannak, akiket az egész napos otthonlét sem tesz született feleséggé, nem suvickolnak, vagy sütnek-főznek csodákat. Van, akinek az segít kezelni a stresszt, hogy felpattint egy üveg bort, vagy megeszi a három hétre bevásárolt jégkrémet egyetlen netflixezős éjszaka alatt.

Akár brand kommunikációról, akár újságírásról beszélünk, ezt érdemes szem előtt tartani, és elfogadni, hogy mindenki másképpen birkózik meg ezzel az eddig soha nem tapasztalt típusú stressz helyzettel.